Ki rántja majd félre a kormányt: a Tisza, az óellenzék vagy egyik sem?

Az elmúlt napokban egyre durvább módon folytatódott a Tisza Párt és az óellenzék – leszámítva a Mi Hazánkat – közötti chicken game játék. Magyar Péterék a nagykanizsai kongresszusukon bejelentették, előválasztás útján, de kizárólag a soraikból választják ki a 106 egyéni jelöltjüket, ebben a procedúrában mások nem vehetnek részt; mindezt a pártelnök később számos nyilatkozatában, Facebook-posztjában megerősítette. 

Néhány parlamenti képviselő – elsősorban a független Hadházy Ákos, aki részt venne az előválasztáson, valamint a volt párbeszédes Tordai Bence – azonban valamilyen együttműködést elengedhetetlennek tart, leginkább olyat, hogy Magyarék ne induljanak rájuk. 

A jövő évi parlamenti választásnak ugyanis kulcskérdése, hogy a balliberális pártok, továbbá Magyar Péterék a 106 egyéni választókerületben (evk.) egyetlen képviselőt állítanak-e a fideszes politikusokkal szemben, vagy néhány – esetleg sok, netán minden – helyen többet; ez utóbbi esetben pedig megoszlanának közöttük a szavazatok, ami a kormánypárti esélyeket növelné. 

Mert ugyan lényeges, hogy a listán milyen eredmény születik – a közvélemény-kutatók többnyire csak ilyen felméréseket hoznak nyilvánosságra –, de itt csupán 93 mandátumot osztanak ki, egyéniben viszont 106-ot, és ad abszurdum az is elképzelhető, hogy az egyik fél minimális különbségekkel mindenhol győz, ami el is döntené a választás eredményét.

sőt, minden evk.-ban ringbe szállnak. (A Momentum, ahogy ők fogalmaztak, a kormányváltás érdekében kiszállt a választási buliból – s Tompos Márton elnök lemondásával talán a belpolitikából is kicsekkolnak –, az LMP pedig, amióta megszűnt az országgyűlési frakciójuk, gyakorlatilag nem létezik.)

Az persze nehezen hihető, hogy az MSZP, a DK, a Párbeszéd valóban minden körzetben elindul – a támogató aláírásokat sem lesz könnyű nekik megszerezniük –, de ahhoz, hogy listát állítsanak, legalább 71 evk-ban, minimum 14 megyében, valamint a fővárosban jelöltet kell állítaniuk.

Könnyű belátni – egyszerű matematika –, hogy 

Persze gyanítható, hogy az evk-k egy részében a DK-s, MSZP-s, jobbikos, párbeszédes legfeljebb csak statisztaszerephez juthat a tiszás mellett – feltéve, ha a listás közvélemény-kutatási adatok nagyjából kivetíthetők az egyéni választókerületekre –, de számos helyen az óellenzéki politikusok egészen biztosan jóval több szavazatot kapnának, mint a pártjuk. 

Ezek elsősorban az inkumbens, jelenleg is parlamenti mandátummal bíró képviselők. Tizenkilencen vannak, tizenheten a fővárosban, ketten vidéken, Pécsett, illetve Szegeden. Közülük néhányan – több momentumos politikus, Hajnal Miklós, Tóth Endre, Orosz Anna, valamint független/párbeszédes Jámbor András – nem számítanak, hiszen jövőre nem szeretnének ismételni.

De a többiek vagy hallgatnak – mint az egykori LMP-s Csárdi Antal, aki felrobbantotta a zöld párt frakcióját, ezzel a süllyesztőbe küldte Ungár Péteréket –, vagy egyértelmű, hogy folytatni szeretnék.

Ez utóbbiak közül a legjobban a már említett 2. kerületi Tordai és a zuglói Hadházy ragaszkodnak a székükhöz, valamint a momentumos Szabó Szabolcs, aki Csepelen szeretné újra megverni Németh Szilárdot. 

S a többségük olyan ismert figura – többek között az MSZP-s Kunhalmi Ágnes, Hiller István, a Demokratikus Koalícióból Barkóczi Balázs, Arató Gergely, illetve az időközi parlamenti választáson annak ellenére nagy győzelmet arató Varju László, hogy jogerősen elítélték választási csalásért, valamint Szabó Tímea (Párbeszéd) –, akik nagyon sok szavazatot elvennének a ma még ismeretlen tiszás politikusoktól, ami a kormánypártiak sikerét jelenthetné olyan evk-kban is, ahol az ellenzéknek áll a zászló.

A helyzetet Budapesten még az is bonyolítja, hogy a lakosság csökkenése miatt kettővel kevesebb – 18 helyett csak 16 – választókerületben szavazhatnak a fővárosiak, ezért át kellett rajzolni a körzethatárokat is. Így sok helyen a 2022-ben megválasztott képviselők a 2022-es állapothoz képest más városrészekben élők voksaira is kénytelenek hajtani, akik számára az adott politikus újnak számít, nekik még nem bizonyított.

A két vidéki egyéni képviselő közül a szegedi Szabó Sándor szocialista, így az, hogy vele mi lesz, a pártjától függ elsősorban. A Pécsett győztes Mellár Tamás – annak ellenére, hogy a Párbeszéd padsoraiba ült be –, független. Tőle – csakúgy, mint áprilisban – újra megkérdeztük, mik a tervei. Akkor és most is azt válaszolta, 

De egy felmérésből az derül ki, a korábban gondoltnál is nagyobb bajban van az ellenzék, hiszen nemcsak az inkumbens óellenzéki jelöltek jelenthetnek veszélyt a tiszásokra, hanem mások is. A Publicus a szentesi központú Csongrád-Csanád vármegye 3. számú választókerületét vette górcső alá. Itt az az eredmény született, hogy a választók a DK-s és a fideszes jelöltet alkalmasabbnak tartják, mint a tiszást (hivatalosan még nem lehet tudni, hogy Bocskay István lesz itt Magyarék embere, de a körzetben mindenki kész tényként kezeli). 

Az, hogy a fideszes Szabó István jól szerepel, várható volt, hiszen a jelenlegi honatya, Farkas Sándor jól előmelegített székébe ülne be, ő pedig 2022-ben több mint 23 százalékponttal győzte le a közös ellenzéki jelöltet. Az már azonban hatalmas meglepetés, hogy a DK-s Varga Ferenc ilyen meggyőző számokat mutatott. Ez pedig újabb nyomós érvként szolgál Dobrevéknak ahhoz, hogy érdemes önállóan elindulniuk.

A Publicus azt is megmérte, milyen kormányt szeretnének azok az itt élők, akik nem a Fidesz győzelmét remélik 2026-ban. Az összes ellenzéki szavazó 20 százaléka egy kizárólag Tisza-politikusokból álló kabinetnek örülne, míg 66 százalék inkább egy Tisza és a többi ellenzéki párt politikusaiból álló koalíciós kormánynak. 

Magyar Péter szemei előtt valószínűleg ez utóbbi számok táncolnak állandóan, és ezért jelenti ki minden alkalommal ellentmondást nem tűrően, hogy egyedül vágnak neki a jövő évi választásnak. 

S ha nem volna elég az ellenzéki vesszőfutásból, figyelembe kell venni azt is, hogy az MKKP szintén részt vesz a választáson, hiszen a felmérések alapján lehet esélyük a parlamenti küszöb elérésére. Ők ugyan korábban kötöttek olyan kompromisszumot, hogy nem indultak minden helyen – a fővárosban tavaly például nem állítottak főpolgármester-jelöltet –, s most is hajlandóak lennének erre. De természetesen nekik is listát kell állítaniuk, tehát legalább 71 (de a biztonság kedvéért inkább néhánnyal több) jelöltet kell csatasorba állítaniuk, ami számos evk-ban tovább fragmentálja az ellenzéki voksokat. S  végére egy kis színes:

Az ellenzéki pártoknak és képviselőknek tehát a következő hónapokban rendkívül fájdalmas, lemondással, visszavonulással járó döntéseket kell meghozniuk, ha valóban kormányváltást akarnak, de még ez sem jelent semmiféle garanciát a győzelemre. Ha képtelenek lesznek rá, és mindenki ragaszkodik a mostani álláspontjához, egyikőjük sem rántja félre a kormányt az utolsó pillanatban, a Fidesznek nyert ügye lesz.

Nyitóképünk archív: Magyar Péter Facebook-oldala